2017. november 26., vasárnap

Szicíliai pisztáciakrémes bonbon

Szicíliai pisztáciakrémmel töltött bonbon




A tenger gyümölcsei, vagy ahogy én hívom a sellő bonbonokat ezúttal szicíliai pisztáciakrémmel töltöttem meg, amit Esztertől, az Olaszországban élő unokatesómtól kaptam ajándékba, rögtön 1 kg-os kiszerelésben (persze, már legalább az 1/4-e hiányzik 😀). Házilag szoktam pisztáciapasztát csinálni, de az sajnos nem ennyire homogén állagú, mint a gyárilag elkészített, ezért is szerettem volna kipróbálni az olasz pisztáciapasztát vagy pisztáciakrémet - az előbbi színtiszta pisztácia, míg az utóbbi hígított, általában tejszármazékkal. Annyira finom ez a pisztáciakrém, hogy pisztácia függőknek szigorúan ki kell próbálniuk! A jövőben még biztosan fogom dióval és marcipánnal is kombinálni.


A viasz pecsétek készítésével új hobbim lett. Pár hónapja videóban láttam, hogyan lehet pecséteket önteni, és annyira megtetszett, hogy a karácsonyi csomagoláshoz, levelek leragasztásához mindenképpen be kellett szerezem egy egész készletet. Annyira szépek a színek, amikből pecsétet lehet önteni, hogy persze nem tudtam kivárni a karácsonyt. A pecsét készítésben is legalább annyi lehetőség és kreativitás rejlik, mint a csoki készítésben: különböző mintákat használni, a folyékony viaszt levelekre, virágokra tenni, több színt elegyíteni egy mintában. Szóval alig várom, hogy ezeket sorban kipróbáljam.


 

Botticelli Vénusz születése kicsit újragondolva bonbonokkal 



2017. november 16., csütörtök

Pekándiós táblás csokik

Pekándiós és vörösáfonyás táblás csokik


 Amikor legutóbb Írországban töltöttünk pár napot, akkor rákaptam egy előrecsomagolt péksütire, aminek kígyórétes formája van, belül baracklekvárral töltött, a tetején pedig pörkölt pekándióval megszórt. Tudtam, ha hazajövök, akkor a pekándiót ki kell próbálnom a csokival is... 



A piacon vásárolt pekándiót egy serpenyőben pár perc alatt megpörköltem. Az egyik táblát karamell golyókkal, a másikat pedig kandírozott narancshéjjal szórtam meg, mert mindkét íz passzol a pörkölt pekándióhoz. A csokoládéból maradt még egy táblára való, ezért azt vörös áfonyával és liofilizált málnával szórtam meg.




2017. november 12., vasárnap

Bagoly Berti féle Mindenízű drazsé ihlette táblás csoki

Mindenízű táblás csoki 




Ezt a csokoládét a Harry Potterből jól ismert Bagoly Berti féle Mindenízű drazsé ihlette. A könyvben kedvelt csemegét a Roxfort Expresszen és a Mézesfalásban is meg lehet vásárolni. A megszámlalhatatlan ízű cukorkákról csak a szín alapján lehet tippelni, hogy milyen ízű: vannak közöttük hagyományos ízek, mint például a csokoládés és a mentolos, de a kevésbé szerencsések kifoghatnak olykor záptojás-, fülzsír-, hányás- vagy éppen dementorízűt is. Ezt a cukorkát a valóságban is meg lehet vásárolni, és persze van hozzá útmutató, hogy melyik szín milyen ízesítésű, arra az esetre, ha valaki még sem szeretne szappan- vagy földigilisztaízűbe belefutni. 




Az én csokim alapja természetesen belga étcsokoládé és csak kellemes ízeket tartalmaz, és jól látható milyen ízesítésűek az egyes sorok: kekszes, franciadrazsés, liofilizált ribizlis, mézes mogyorós és liofilizált málnás. Egyetlen egy csokiba rengeteg ízt lehet belesűríteni, és lehet válogatni, hogy mikor melyik sorból szeretnénk enni, feltéve, ha nem fogy el rögtön a készítés után.





2017. október 28., szombat

Pisztáciás, tonkababos és aszalt vörös áfonyás tábla csoki

Táblás csoki




 A táblás csoki készítés a legegyszerűbb verziója annak, hogy könnyen és gyorsan olyan ízű és minőségű csokoládét varázsoljunk, amilyet csak szeretnénk. Pisztáciás, aszalt vörösáfonyás és tonkababos csokival indítottam a táblás csoki korszakomat. Azt hiszem, hogy az első kettő ízesítést senkinek sem kell bemutatnom, de a tonkababról muszáj kicsit mesélnem. A tonkabab Guyanából és az Orinoco vidékéről származó fűszer, amit ajándékba kaptam unokatesómtól, Miától, és amint kinyitottam az üvegcsét, nem tudtam betelni a hosszúkás, fekete színű babocskák illatával. Egyszerre éreztem vaníliát, fahéjat, mandulát és szegfűszeget. Ennek a változatos, komplex ízvilágnak köszönhetően tökéletesen passzol az étcsokihoz, méltán mondhatom, hogy új drog "született" számomra. 



 Hozzávalók:
70%-os belga étcsoki
kakaóvaj
pisztácia
vörös áfonya
egy csipet reszelt tonkabab
arany színű lüszterpor



Elkészítés:
A csokit temperáljuk a kakaóvajjal a szokásos módon, majd beleadagoljuk a formákba, illetve az utolsó adag tábla csokiba belekeverem a reszelt tonkababot, és úgy adagolom bele a formába. A pisztáciát és a vörös áfonyát rádobálom a csokikra, és kész is vagyunk. Hát, nem egyszerű és nagyszerű?! 😊


Ja, és persze díszítés. Nem szeretek időt pazarolni rá, de természetesen én is odavagyok a különleges, lüszterporral díszített csokikért. Mivel már gyerekkoromban is imádtam nyomdázni, ezért úgy gondoltam, hogy az általam kedvelt formákat lüszterpor és ecset segítségével felviszem a csokira, ami korántsem olyan egyszerű, mint elgondoltam. Ezen a nyomdán egy madárka és egy kalitka van, aki ismer, tudja, hogy mindkettő szimbólum nagyon közel áll hozzám. Nem tökéletes, de rajta vagyok az ügyön, hogy az legyen 😊





   




2017. október 8., vasárnap

Rumos-meggyes pite

Rumos-meggyes pite


Ha beköszönt az ősz, akkor eljön a különböző meggyes, almás, körtés és szilvás crumble-ök és piték ideje is. Mivel az ősz a kedvenc évszakom és imádom a pitéket is, nem is kérdés, hogy gyakran kerül az asztalra hétvégente. Ezt a felturbózott meggyes pitét két hete próbáltam ki otthon, és annyira bejött, hogy muszáj volt megint csinálnom. A pite tésztája, a szokásos, amit egy tavalyi októberi bejegyzésben is lehetett olvasni.




Hozzávalók:  
Tészta:
30 dkg liszt
20 dkg vaj/margarin
10 dkg porcukor
1 tojássárgája
Töltelék:
1 üveg magozott meggy
2-3 evőkanál cukor
1 teáskanál rum/rumarom
kávéskanál vanília esszencia
fahéj
2 evőkanál keményítő
1 evőkanál zsemlemorzsa



Elkészítés:
1. Először a tölteléket készítjük el: feltesszük melegíteni a magozott meggyet a levével, hozzáadjuk a rumot, a vanília esszenicát és a fahéjat, pár percig melegítjük, majd kiveszünk egy kis meggylét, összekeverjük a keményítővel, majd visszaöntjük a meggyes keverékhez, és besűrítjük. Ha kész félretesszük kihűlni. 
2. A pitéhez a cukrot és a lisztet összekeverjük, majd a feldarabolt margarinnal összemorzsoljuk, ezt követően pedig a tojássárgájával omlós tésztát gyúrunk. Ha ez megvan, akkor cipót formázunk belőle, és félórára a hűtőbe tesszük. Pihentetés után kivesszük, kinyújtjuk a piteformába a tészta 2/3-át (a formát nem kell kikenni). A tésztát megszurkáljuk, hogy a gőz távozni tudjon. Mivel kisebb piteformát használtam, így a tésztát vastagabbra nyújtottam, és elősütöttem 15 percig: egy sütőpapíron lencsét helyeztem a tésztára nehezékként, hogy ne emelkedjen meg. Ezt követően zsemlemorzsát hintettem a tésztára, ráhelyeztem a meggyes tölteléket. Végül a tetejére tetszőleges vastagságú csíkokat vágtam, amiket a tetejére tettem, végül leveleket és rózsákat formáztam (a kiszúrók hiányában, amik otthon vannak) és a 180-200 fokra előmelegített sütőben (alsó-felső melegítés, a légkeverés kiszárítja) 15-20 perc alatt aranybarnára sütöttem.

A pite tészta recept forrása: Nők Lapja Konyha Desszert I./1.





2017. május 10., szerda

Kínai ötfűszeres mendiant



A struktúrfólia segítségével nagyon gyorsan és egyszerűen mutatós mendiantokat készíthetünk. Az étcsokit egyszerűen temperáltam, kiöntöttem a csokit kör alakban a tálcára helyezett struktúrfóliára, párszor hozzáütöttem a konyhapulthoz a tálcát, hogy távozzanak a légbuborékok, majd kínai ötfűszer fűszerkeverékkel szórtam meg egy kisméretű szita segítségével az egyenletes eloszlás érdekében. A kínai ötfűszer harmonikus keleti ízvilágot alkot, aminek az összetevői a fahéj, a csillagánizs, a szegfűszeg, az édeskömény és a szecsuáni bors. 








2017. május 5., péntek

Franciaország

Párizs és Bretagne


Ezúttal, rendhagyó módon, egy kis gasztro beszámoló következik a franciaországi élményeim alapján. Régi vágyam volt elutazni Franciaországba, felfedezni Párizst és Bretagne-t, és most áprilisban volt szerencsém összesen 1,5 hetet eltölteni a két helyen. Párizsban csokit macaronnal ettem, de hát mi mást tehet az ember macaronföldén?! Mielőtt neki vágtam felfedezni a helyi csokoládé boltokat, elolvastam Praliné Zsuzsi párizsi beszámolóit útikalauz gyanánt, de végül úgy döntöttem, hogy a fő cél Pierre Hermé, és minden más majd spontán szembejön velem, így is lett.


Pierre Hermé

Pierre Hermé egyik boltjába sikerült nyitás körül odaérni, így félig-meddig elkerültem a nagy sort. Alig vártam, hogy végre megkósolhassam a macaronokat, mivel sokan Pierre Hermé boltjait tartják az abszolút tökéletes macaron lelőhelynek. Azonban minden macarontölteléket tejszínnel készítenek, így csalódottan vettem tudomásul, hogy ki kell hagynom a kóstolásból. A csokik közül két tejmentes étcsokoládé bonbont kósoltam: mogyoró- és mandulakrémeset, Rutinak pedig két macaront vettem, ha már én nem ehetem meg, akkor legalább neki muszáj megkóstolnia alapelven. Egész finomak voltak a bonbonok, de nem voltam teljes mértékben elragadtatva tőlük. Azt hiszem, valahogy Ruti is így volt a macaronokkal... :)



 Georges Larnicol

Larnicol csokiboltjai sűrűn behálózzák Párizs belvárosát, így úton-útfélen belebotlik az ember, aminek én különösen örültem, mert ez lett a kedvenc csokiboltom Franciaországban. Csokik, bonbonok, karamellek, cukrok, macaronok stb. széles választékát kínálják, és az embernek olyan érzése van, hogy be tudna oda költözni, és csak enni és enni, mert minden annyira ízletes és esztétikus. A csokik és a csokoládé bonbonok közül megkósoltam a karamell darabos étcsokit, az étcsokis mandulaszilánkot, olívás étcsokit és a mendiant-t. Nagyon tetszett, hogy a csokikat magának válogathatta az ember, amit a végén lemértek, és az alapján kellett fizetni. A macaronok közül szintén több félét kósoltam: áfonyásat, framboise-t, rószásat, pisztáciásat, sóskaramelleset, csokoládésat stb. A tésztájuk egyes boltokban száraznak tűnt, és némelyik íz sem volt tökéletes (a rózsásnak olyan íze lehetett, mint a nagymamám rózsa kölnijének, legalábbis illat alapján), viszont ami hatalmas előnye a Georges Larnicol boltoknak, hogy vegán macaronokat árulnak, és ennek köszönhettem én is, hogy ennyiféle ízt megkósolhattam.








karamell hegy

Ladurée

 A Laduréet már ismerem Rómából, akkor ott nem voltam tökéletesen elégedett vele, mert a macaron héjak szárazak voltak, de most szerencsére tökéletes volt a tészta és a krém is. Két macaronjuk volt tejmentes: a málnás és a meggyes, így a választott dobozomnak megfelelően 3-3 darabot kértem belőlük, és összesen fizettem 20 euró körül.




Próbálkoztam még bolti táblás csokikkal is, de azok nem igazán jöttek be. Példának okáért, vettem egy madagaszkári étcsokoládét, de annyira erőteljes, füstös íze volt, hogy egy kockánál többet nem tudtam megenni. Ennek következtében madárlátta csokivá avanzsálódott, és Rol ette meg, mert neki pont azért ízlett, amiért nekem nem :). 

És akkor most következzen Bretagne. Bretgane igazi szerelem volt első látásra még gyerekkoromban, és alig vártam, hogy egyszer felfedezhessem. Bretagne-ban van egy hagyományos étel a galette, ami amolyan palacsintaféleség, csak hajdinából készül és sós, feltétként pedig általában tojással, sonkával és reszelt sajttal szolgálják fel négyzet alakúra hajtogatva. A legelső galette élményemet Rutinak köszönhetem, ő csinálta meg tojással és sonkával, majd Saint-Maloban ettem a sonkás verziót. Erről sajnos nincs saját fotóm, ezt nem is értem, hogy létezik...:D

Kép forrása: http://www.foodrenegade.com/breton-galette-recipe/

Hédében van egy bio pékség, ahol életem legfinomabb kenyerét volt szerencsém enni. A kenyér tésztája masszív textúrájú, és már önmagában is ízletes, de a kenyér ízvilágát a benne található mogyoró, dió, mandula, füge, aszalt sárgabarack és mazsola adja meg. Annyira isteni volt, hogy haza is kellett hoznom belőle, amit simán megtehettem, mert a kenyér elkészítésének köszönhetően 3-4 napig fogyasztható. A briós is megér egy külön misét, annyira foszlós és finom, természetes ízű volt a tésztája, ráadásul külön örültem, hogy nem lehetett érezni az élesztőt vagy azt az édes ízt, amit a tej/ tejpor ad a legtöbb édes kalácsnak. 











A legfinomabb péksüti, amit valaha ettem díjat pedig a mandulás croissant nyerte. Hédében egy másik kis pékségben lehet venni, ezért gyakran betértünk oda is. Hagyományosan a darált mandulát és a cukrot (egyes helyeken egy kis keserű mandula aromát is adnak hozzá) egy kis vajjal kikeverik, ami sütés közben olykor túlcsordul a tésztán, és finom ropogósra sül, míg belül puha, krémes marad. A tetejére szeletelt mandulát szórnak, és porcukorral hintik meg. A legfinomabb mandulás croissant-t Rennes-ben kaptam Rutitól: croissant kérge karamellizálódott, és a szeletelt mandula meg volt pörkölve. Amikor hazajöttem, letargiában voltam, hogy mi lesz velem croissants aux amandes nélkül, amíg Ruti fel nem világosított, hogy itthon is van francia pékség, az Á table!, ahol igazi francia receptek alapján készítik a sütiket (azt meg kell jegyeznem, hogy az áraik párizsi kaliberűek, de megérik). Mondanom sem kell, hogy az elmúlt napokban minden reggel ott indítottam a napot, és 1-2 mandulás croissant, vagy a kuglóf formájú brióst, vagy az erdei gyümölcsös és mandulakrémes briós szeletet szereztem be.   

mandulás croissant

Madeleine

Szuvenírként vásároltam egy breton receptes könyvet, ami ugyan franciául van, de annyira megtetszettek benne az ételek és a desszertek, hogy úgy voltam vele, majd szótárazok. A fő szuvenír, amit nagyon be akartam szerezni magamnak, az a canelé réz foma, de a 10 euro/db ár eltántorított a tervemtől, de ami késik nem múlik. Még biztosan visszamegyek, annyira csodálatos Párizs, Bretagne pedig annyira mesebeli a kőházaival, a középkori falvaival, az olykor azúr színű, máskor borús, sötét kék tengereivel, a fel-felbukkanó végeláthatatlan repcemezőivel, hogy valahányszor rágondolok, elfog az érzés, hogy vissza kell mennem.

Íme egy kis további képes beszámoló Párizsról és Bretagne-ról:






















Még több kép ITT!